NYELVTAN TÉTELEK
|
A mai magyar nyelv stílusrétegei A mai magyar nyelv két stílusrétegre botható: az írott és a beszélt nyelvre. A beszélt nyelven belül két stílust különböztetünk meg, a társalgási, valamint az előadói, illetve szónoki stílust; az írott nyelven belül pedig négyet: a publicisztikai, a hivatalos, a tudományos, illetve a szépirodalmi stílust. ? A társalgási stílus A társalgási stílus a beszédbeli érintkezés stílusa, megjelenési formája pedig az élőszó. A társas érintkezés alakította ki, így érzelmi és értelmi tartalommal is bír, valamint a szemléletességre való törekvés is jellemzi. Stíluseszközeit befolyásolja a beszélő és a hallgató viszonya is. Ezt tekinthetjük a leggazdagabb és a legszélesebb stílusrétegnek. Függ a beszédtémától, a társalgási helyzettől, illetve a beszélő jellemétől, társadalmi helyzetétől, és műveltségétől. Jellemző még rá a nyelven kívüli eszközök használata, illetve a közhelyek, valamint a nyelvi panelek. Nyelvi jellemzői a hiányos mondatszerkesztés, a töltelékszavak, a változatos modalitás, a szleng és az argó elemei, illetve a változatos hangnem. Szemléletességre, közvetlen érzelmi hatásra, valamint kötetlenségre törekszik. Ritkábbak az összetett mondatok, inkább a bonyolultságtól mentes, rövid mondatokat alkalmazza. Műfajai a magánlevél, a napló, illetve a beszélgetés és elbeszélés. ? Előadói, szónoki stílus A szónoki stílust ünnepélyes, egyszeri és kivételes alakalmú megszólalásokkor használják. Mivel nyilvános nyelvhasználat, így a választékosság és az igényesség jellemzi. Alapja az irodalmi nyelv. A szónoki stílust a nyelven kívüli eszközök is meghatározzák. Művészi stíluseszközei az ismétlés, az előremutatás, a visszautasítás, az ellentétezés, illetve párhuzamok vonása. A szónok tudatosan alkalmazza ezeket a stíluseszközöket. A szónoki beszédet is három fő részre bonthatjuk: I. BEVEZETÉS: exordium II. TÁRGYiLÁS: tractatio (traktáció) 1. elbeszélés: narratio (narráció) a tényállás ismertetése 2. főtétel: propositio (propozíció) 3. érvelés: argumentatio (argumentáció), illetve bizonyítás: probatio vagy approbatío (probáció) 4. felsorolás: enumeratio (enumeráció) 5. cáfolás: confutatio (konfutáció) 6. megerősítés: confirmatio (konfirmáció) 7. végkövetkeztetés: conclusio (konkiúzió) III. BEFEJEZÉS: peroratio (peroráció) összegezés: complexio (kompiexió) Műfaja a felszólalás, az ünnepi beszéd, és az előadás. ? Publicisztikai stílus A publicus szóból származik, amely nyilvánosságot jelent. A publicisztikai stílus megformált és a nyilvánosság elé tárt stílus, éppen ezért közösségformáló ereje van, így különös felelősséggel bír. Manapság rengetegen visszaélnek a publicisztika eszközeivel, ezt nevezzük manipulációnak. Célja a tájékoztatás, a közvélemény alakítása, a példamutatás, a véleményalkotás, az időszerűség. Alkalmazza a hatáskeltő eszközöket; nyelvi divatok, panelek, közhelyek jellemzik. Műfajai a hír, a kommentár, a tudósítás, a riport, az interjú, a cikk, a kritika, a közlemény, a hirdetés, az apróhirdetés, és a glossza, mely itt vitázó, ironikus, bíráló hangvételű iratot jelent. ? Hivatalos stílus A hivatalos stílus egy sajátos stílus, melyet a hivatalos ügyek intézésekor használunk. Az objektivitás, a tartalmi pontosságra törekvés, a jellegzetes szóhasználat és mondatszerkesztés, a helyes megnevezés és megszólítás, valamint a hivataloskodó szavak jellemzik. Műfajai a meghívó, a jelentés, a beszámoló, az értesítés, az önéletrajz és a kérvény. ? Tudományos stílus A tudományos stílus az irodalmi nyelvből és a szaknyelvből tevődik össze. Mondatszerkesztésére jellemző a pontosság, a világosság és az áttekinthetőség. Nyelvhasználata magyarázó, és ismeretközlő. Célja és feladata a valóság törvényszerűségeinek, a jelenségek összefüggéseinek megismerése és megismertetése adatszerű bizonyítással. ? Szépirodalmi stílus A szépirodalmi stílust írónemzedékek sora teremtette meg tudatos munkával, így ez a stílusréteg a legváltozatosabb, a leggazdagabb, s a legtöbb egyéni sajátosságot tükröző. Felhasználja a nyelv valamennyi elemét, s a többi stílusréteg eszközeit. Jellemzi továbbá a művészi hatásra való törekvés, döntőek benne az esztétikai elemek. Alapvető jellemzője a képszerű ábrázolás. Legfőbb jellegzetességei a nyelvi-stilisztikai eszközök változatos felhasználása, a rendkívüli választékosság, a művészi hatásra való törekvés, és az egyéni stílus dominanciája. Két alapformája a költői stílus és a prózastílus. A költői stílus általában változatosabb. Festői hatású szavak, szemléletes és kifejező szóképek, eltérő mondatszerkesztés, illetve a nyelv zenei lehetőségeinek kihasználása jellemzi. LETÖLTÉS | ||||||||
|
|
||||||||